A játékról...
Játszani csak okosan szépen, ahogy a csillag megy az égen.... Nos, ebben a lágyan plagizált idézetben több dolog is sántít... Szegény József Attila, ha tudná, nem biztos, hogy nem lenne szeles, hogy így szabadon forgatják (ki) a szavait...
De vissza a játékra: csapatunk néhány tagja - szolidaritásból, a kölcsönkenyér visszaadásából, kíváncsiságból, és persze barátságból - részt vett a Knertészek játszóházában, amit a Roma Közösségi Házban szerveztek múlt vasárnap. Szenzációs önkénteskedés volt, mondhatom! A kezdetben kicsit félénk, de aztán felszabadultan játszó gyerekek - kicsik és nagyok - látványa feledhetetlen élmény volt.
Ahogy az egészen picik rajzoltak, majd az elkészült műveket nekiajándékozták a Knertészeknek, vagy ahogy a kamasz fiúk a felnőttek komolyságával ültek le Ki nevet a végén?-t játszani... Vagy mikor hívták a felnőtteket is egy-egy játékba, de ők zavartan elutasították, mondván: az a gyerekek dolga...
Pedig nem. Nem szabad, hogy a játékos ember, a homo ludens kivesszen belőlünk. Annál is inkább, mert ha képesek vagyunk felnőtt fejjel játszani, akkor egy kicsit gyerekek maradunk, és részesei leszünk gyerekeink világának. Megtanulunk újra gyerekként örülni, miközben megtanítjuk gyerekeinket együttműködni, szabályokat betartani, ha együtt készítünk játékot, akkor szabályokat alkotni, és persze megtanítjuk őket veszíteni is.
De a játék elvesztése is csak akkor elfogadható, ha mindenki a szabályoknak megfelelően játszott. Játék közben, visszafelé nincs szabálymódosítás - mint ahogy törvényeket sem hozunk visszamenőleg.
S ez csak egy pici szelete annak a rengeteg dolognak, amit játék közben tanulunk.
Vannak kedvenc játékaim, hiszen van élet a dispután túl is, bár mindegyik játékban megtalálom a disputa elemeit - mert meg kell győznöm valamiről a játékostársaimat.
A legnagyobb kedvenc a Catan telepesei. Sok éve játsszuk már hosszú téli napokon a kandalló mellett a földön hasalva,  miközben odakinn fúj a hó...
Ébresztő! Évek óta nem volt egy rendes havazás!
Na jó, de a többi, a kandalló, a hasalás meg a tél, igazak.
Ha valakinek vannak játszótársai - barátok, család - akikkel  szívesen eltölt négy-öt órát társasozással,  az vágjon bele! Nem fog csalódni!
De ugyanilyen jó játék a Carcassone vagy az Alhambra is. Én a Candamirt is szeretem. Főleg, mikor a játékostársaim megitatnak Brigitta italával...
Aki kártyázni szeret, annak egy Solo- vagy Uno-parti kihagyhatatlan. Ám az én kedvenc stratégiai kártyajátékom mégis a Vigyáz(z)6, avagy Ki lesz az Ökör-kör elnöke. Ez egy igazi stratégiai kártyajáték, és még nagyon vicces is.
És ha valaki baráti társasággal igazán jókat akar nevetni, akkor elkezdenek cipőset játszani (mi poharakkal szoktuk), és garantáltan fájni fog az oldaluk a nevetéstől... (a szabály megtalálható itt az 58-59. oldalon)
Jó játékot mindenkinek!
És jó8!

Végre megkezdődött az őszi szünet

Kedves Olvasóink!

Végre megkezdődött az őszi szünet, amire nagy szüksége volt minden nevelőnek és tanulónak (máskülönben mentálisan és fizikailag leépítettük volna egymást…)

Már rengeteg dolgot elterveztünk erre a rövidke hétre.

TERV:

1.       A szünetet legjobban egy délig tartó alvással lehet elkezdeni, és így is kell folytatni a szünet minden egyes napján! (a pihent elme csodákra képes) pl.: eldönti, mit ebédeljen (1-2 óra körül), mikor kell tanulni -SZÜNETBEN SOHA!!, ha mindez megvan, lehet filózni a vacsin.

2.       A napot egy jó kis focimeccs megnézésével szükségeltetik folytatni (NEM LEHET MAGYAR FOCI!),hogy az egészséges életmódnak eleget tegyünk.(jobb kézben lévő sör felemelése,majd másik kézben lévő szotyi megevése.)

3.       Rápillantani, ki van a chatfalon és átállítani az órát.

4.       Új fotók megtekintése a jóféle csajokról a Face-n

5.       Elalvás előtt kitekintés a gyönyörű gyomaendrődi éjszakába, ahol nem történik semmi – a kutyaugatáson kívül

6.       Fogat mosni, fürödni, tiszta ruhát venni magunkra NEM MEGENGEDETT!

Mi valósult meg?

Vasárnap: Petőfi szavai jutnak eszembe: Füstbe ment terv

Ma: a szünet első napján ismét egy költő: Nagy László:Dióverés

Már rettegek a holnaptól…

Baltazár

Kapatom csapitányaként, avagy bégre vlogolok?

Neeem, nem vlogolok. Akik azt gondolták a címet látván, hogy "na végre Benji vlogol", hát le kell, hogy törjem őket. Meghagyom ezt a műfajt a szerény véleményem szerint 2 legnagyobb magyar vloggernek Szirmai Gergőnek (,,Ha franciául beszélsz az olyan, mintha selymet hánynál.") és Dancsó Péternek (Az egyik, ha nem a legnagyobb magyar time lapse specialista ). A fonémák, vagyis morfémák, ja nem mégis csak fonémák (Vigyázat iróniaveszély, ugyanis mentorunk magyartanár, én pedig pár hónapon belül érettségizek. Lényeg a lényeg, kenjük a magyart, mint Móricka anyukája a vajas kenyeret, hogy fia el tudja végezni a 'vajon a macska úgy is a talpára esik ha a hátára kötöm a vajas kenyeret'.), szóval a fonémák felcserélése a csapatban kezdetben kialakult fejetlenségre akart utalni (hűha, mögöttes jelképes tartalom, Ady, szimbólumok, metaforák, na jó azért ennyire nem, de még mindig kenjük a magyart). Nagy nyugalommal, a napi 7 óra után bicónkra felpattanva jöttünk haza, hogy "na nézzük már meg azt az 'onlájn' demokráciás izét, mit kell összeütünk. Öszzeütni? Haha, na persze! (most már nevetünk az egészen, akkor nem volt ilyen vicces) 2 hét alatt csináljuk komplett közösségi médiás hálózatot, írjunk belső szabályzatot, fotózzunk (na végre valami csudijó feladat) és mindemellett forgassunk (szívem csücske) filmet a csapatunkról.

Vályúhoz emberek! Dicsőséges csapatkapitányhoz méltóan kiálltam a gyomai és endrődi halom között kiemelkedő Gyendrődi-dombra, majd megfújtam csatakürtömet (plusz egy-két epic, a Trójába is Brad Pitt szájába beleillő "hozzám emberek" csatakiáltás), majd rendre Tibi észak, Zsiga nyugat, Viktor kelet, Balázs pedig dél felől megérkezett hozzám. Na jó Benji most állj, le, Dream OFF (nem kéne annyi Aerosmith-t hallgatni). Az igazság az, hogy írtam a srácoknak, hogy gáz van, kicsit sietnünk kéne, gyűljünk össze a Gyendrődi-dombon, ha meglátjátok az égi jelemet. True story! Begyszó! Esküszöm!...Na jó, igazából nincs is Gyendrődi-domb,...meg instant égi jelküldő iSky alkalmazás sincs a telómon.

Tehát, csapat együtt, kamera az oldalamon, állvány a hátamon, Tibi a bécijével már kint parkol, minden kész, az alkotmányt meg majd megírják a srácok, haha. Na jó (nem tudom feltűnt-e, de furán sokszor használom ezt a 2 morfémát(?) így együtt, hm érdekes, na mindegy, lényeg, hogy kenjük a magyart), ez sem igaz, de csak az alkotmányos része. Lényeg a lényeg (ez a szófordulat is volt már, ejnye-bejnye, szóismétlés, ugyebár kenjük a magyart), minden feladattal időben elkészültünk, ezekről most nem írnék, a srácok korábbi posztokban már megtették. (3 kattintás visszafele és elolvashatóak ezek is a blogon, ha csak nem valakinek az egere az enyémhez hasonló betegségben szenved, mert akkor 4-végtelen kattintást igényel, vagy még többet)
Most pedig itt állunk, a 2. forduló előtt, majdnem az első fordulóhoz hasonló (vigyázat kockanyelv-veszély) első reakcióval: asdasdasdasdasdasdasdasd. Bár ez már elmúlt, asdasd, mondom elmúlt...(hatásszünet), na azért! Feladatként az önkéntesedést választottuk, egy remek helyszínen, de erről majd jövő héten, nem akarom lelőni a poént. Egy Kneres mindenkiért, mindenki egy Kneresért! :)

Kneresünk egy társadalmi ügyet...

Nohát, ezt a feladatot már ránk írták a szervezők!
"Kneressetek környezetetekben egy olyan „társadalmi ügyet”, amelyhez közötök van/lehet, és amit önkéntes munkával meg is tudtok oldani. Hogy ez mi legyen, nektek kell eldöntenetek, persze szóljon minél nagyobbat!"
Jó, jó, lehet, hogy az első szóban nincs "n", de mi már mindenütt belehalljuk.
A csapat szépen zárta az első fordulót. Elkészült - rengeteg nevetés árán - a kisfilmünk, ami - annak, aki még nem látta volna - itt megtekinthető. A www.teddoda.hu oldalon pedig mindenki megnézheti a többi csapatét is. Igazán jó kis társaságba keveredtünk, ötletben, kreativitásban nem lesz hiány... Persze a számunkra oly kedves knertészek csapat munkáját ajánljuk mindenki szíves figyelmébe elsősorban, büszkék vagyunk rájuk.
És akkor itt az új feladat: az önkéntesség. 
Az önkéntesség komoly dolog. Nem lehet csak úgy nekiesni. Pedig nekünk csak két hetünk van a feladat megvalósítására, sőt inkább csak másfél, hiszen jön az őszi szünet, és érthető módon néhányan már családi programot szerveztek maguknak. És még becsúszik Benji nyelvvizsgája és Balázs angol érettségije is. Szóval az a tempó, amit mi szeretünk - fontoljuk meg jól, és a lehető legjobb döntést hozzuk - most egy kicsit felpörög. Vannak jó ötleteink, de nehéz kiválasztani azt az ügyet, amiben igazán hasznosan tudunk föllépni, nem erőltetjük rá magunkat senkire, nem érzi senki úgy - még mi sem - hogy ez a történet csak egy versenyről szól, kampányszerű, letudjuk és megyünk tovább, csak a feladat legyen kipipálva. Pedig én a feladatkiírás "persze szóljon minél nagyobbat!" felszólításában egy kicsit ezt érzem: figyeljen mindenki arra, hogy mi most jól kiönkénteskedtük magunkat. 
Szerintem az önkéntes munka akkor jó, akkor működik jól, ha nem szól nagyot, hanem természetes és észrevétlen. Nem tűzöm a zászlómra azt, akinek segítek, aki megengedi, hogy segítsek neki. 
Így a kneresek előtt komoly feladat áll: segíteni úgy, hogy az hasznos legyen, elérni azt, hogy ez ne csak kampányszerű, egyszeri alkalom legyen, hanem olyan dolgot találjunk, ahol a segítség folyamatos lehet - és észrevétlenül készítsünk egy olyan dokumentációt, ami "nagyot szól", de nem sérti azokat, akik elfogadták a segítséget, mégis meggyőzi a zsűrinket, hogy amit tettünk, valóban fontos volt...
Kedves Olvasó, aki most idelátogattál, segíts nekünk!
Ha tudsz a környezetünkben olyan égető társadalmi ügyet, amin a mi kis csapatunk - öt erős fiú és jómagam - kicsit is tud segíteni, kérlek, írj nekünk a facebook-oldalunkra, minél hamarabb, és ha tudjuk, felvesszük a kapcsolatot az illetékessel. 

(Miközben írok, jönnek az ötletek... de nem baj, az a jó, ha tudomásunk van a problémákról, mert lehet, hogy nem is vesszük észre azokat...)
Mára ennyi... Köszönöm a csapatom  eddigi kitartását, lelkesedését és kreativitását!
Tanár úr

Többször is újra kellett venni, de ez meg se látszik!

Kedves Olvasók!

Szombaton forgattunk, hogy időben elkészüljünk a filmmel. A forgatást a mentorunk, Valuska Lajos tanár úrnál csináltuk. Ő olvasta fel a kérdéseket nekünk, Benji addig a kamerára ügyelt,  szerény személyem (Bazsó) addig fényképeket készített az egészről. Többször is újra kellett venni néhány részt technikai hibák miatt, de ez meg se látszik a végeredményen. Rengeteget dolgoztunk vele, és örömmel látjuk, hogy ennyien megnézték ilyen rövid idő alatt. Természetesen aznap még a filmesünk rengeteget dolgozott a filmen (600 perc), hogy a mostani állapotban láthassátok, de mindenki kitett magáért.

Holnapután rajtam a sor, hogy angolból vizsgázzam. Szarvason a Vajda Péter gimnáziumban lesz előrehozott középszintű angol érettségim írásbeli része. Remélem a legjobbakat.

További szép napot mindenkinek!

Film, képek, máserri....

Üdv fiúk, lányok!
A CSAPAT(caps lock:off) péntek délután 15 óra tájékában összegyűlt Tiborunk autójában és elkezdtük forgatni, ötletelni, vidámkodni, dolgozni, néhányan edzeni, interjúzni és ami talán a legfontosabb, hogy mindezt együtt. Az idő nagyszerű és szerencsére nem hátráltatott minket a munkában ( na jó a Gyomaendrőd tábla fotózásánál egy picit igen, a verőfényes napsütés) sem eső, sem cunami, sem semmi. Az iskolában való találkozásunk után a mentorunkkal elkezdtük felvenni az interjúk egy részét, majd jöttek az autós jelenetek és Zsiga és Tibi edzése valamint Viktor dekázása az iskola udvarán.Ezen jelenetek felvétele után ki-ki ment a maga útjára és készült a további eseményekre. Este szemtanúi lehettünk a csúfos 8-1nek, de ez igazából nem szegte kedvünket és másnap  egyáltalán nem voltunk meglepve, hogy szövetségi kapitányunk, Egervári Sándor lemondott posztjáról (ByeAlex...háhá)
Apropó másnap, a TEAM 5 tagja belefogott újra a közös munkába és egymás kikérdezgetésébe, valamint a végső simításokba, a 6. tag pedig egy pihetető Welness-Fitness hétvégére lett befizetve társai jóvoltából  valahol a Mátrában ........ na jó nem, Viktor középfokú angol nyelvvizsgán vett részt, ezért nem tudott közösen dolgozni a többiekkel szombaton.
A mai napon már felkerült jutúb(youtube) csatornánkra a bemutatkozó kisfilmünk, és szerencsére a feedback-ek elég pozitívak, de azért még pár lájkot vagy megosztást nem veszünk rossz néven (!).
És, hogy legyen egy kneres poén:
Egy fiatal férfi munkát k(n)eres és egy  álláshirdetésre jelentkezik, mint favágó.
- Uram, milyen referenciamunkát tud felmutatni, hogy elnyerje az állást?
- Hát ööö, a káláhári erdőt!
- Uram, a Kalahári az nem erdő, hanem sivatag!!!
- Mosmá!

Zárom is  mondandómat, mindenkinek Jó éjszakát( Jó8) és sok szerencsét a jövőhétre!
.
.
.
ja és a hétfőt túlélni ér!!! :D

Hoppá, blogolok...

Üdv a Kneresek blog olvasóinak! Nem tudom, ki hogy knerült erre a blogra és mit kneres itt, de senkit nem küldünk  el azzal, hogy nincs itt semmi kneresnivalója. Elknerülhetetlennek látom, hogy a csapatról beszéljek, hiszen ők maguk knerülik a feltűnést, így tőlük nem tud meg senki többet magukról.
Akkor az elejéről... Minden Minarik Edével kezdődött, aki ugye azt mondta: "Kell egy csapat!" Persze ez régen volt, de rég jött össze a kneresek gárdája is. Egy kitűnő szellemi sport - vagy inkább társasjáték - kapcsán kezdtünk el együtt dolgozni. Persze - mivel én vagyok a tanáááár, minden titkok tudója és közvetítője - a suliból ismerem a  srácokat. Peeersze, tanítom is mindegyikőjüket, bár gyakran érzem, hogy ez nem is így van: ők tanítanak engem.
Hátezígyhogy?!?!?!?
Elmagyarázom. A disputa a gondolkodás művészete. Megtanít arra, hogy mindenről, amiről ítéletet alkotok, kezdjek el rögtön másképpen is gondolkodni. Keressek új nézőpontot, tanuljak meg más helyzetébe és szándékába bújni, hogy megértsem a motivációját. Nos, a fiúk ebben nagyon jók. Amikor én már megnyugszom, hogy minden oldalról körbejártunk egy problémát - most például az eszmék szerepét az emberiség történetében Az ember tragédiája alapján - akkor jönnek ők, rávilágítanak a rendszerem hibáira, továbbgondolják a gondolnivalót, én meg örülök, hogy érdemes volt felkelni, ma is tanultam valamit. No, szóval így hogy.
Ők tehát a Kneresek. Benji, akinek filmesnek kellene lennie, de informatikus lesz. Aztán majd remélem filmes. Hihetetlenül jól lát dolgokat, ha megakadunk, mindig van egy továbblendítő ötlete, fényképez, filmez, vitázik és még száz dolgot csinál nagyjából egy időben. Tibi, aki teljesen higgadtan képes reagálni bármilyen kérdésre, mindig van válasza, eszméletlen szerepjátékos - és mérnök lesz, ha minden jól megy. Viktor észrevesz apróságokat is, amiket más nem lát meg, és mindig van egy jó tippje. Zsiga, hogy Szilszakállt idézzem:"Egy kicsit hamari...". De ez kezd elmúlni. Ő gyorsan kimondja, ha valamit jó megoldásnak vél - tágan értelmezi Ockham borotváját. Ezért vannak ott a többiek, mint például Balázs, aki "másodállásban" vadász, és akit sportbalesete óta - két napja - csak Oidipusznak (Dagadtlábúnak) hívunk, akik még Zsigában is képesek kétségeket éleszteni a saját határozott véleményével szemben.
Hát ők. És én. De inkább csak ők.
És ha a demokráciáról beszélhetünk, ott kell lennünk mindenütt. A disputa is erre nevel: a demokratikus gondolkodásra, az empátiára, az elfogadásra. Megmutatja a hibákat, és megtanít javítani azokon.
Ezért van itt a csapat: belemélyedni ebbe az izgalmas témába, és nem utolsó sorban játszani egy jót.
Hát ezt kneressük mi a játékban... El sem knergethetnek bennünket...

Csupán egy Kneres hétköznap

Sziasztok!
A mai nap is érdekes volt. Kicsit színesebbé tettük a szürke órák közötti szüneteket. Kimentünk az udvarra, ahol szerencsére hét ágra sütött a nap. Fényképeket csináltunk a csapatról. Összekötöttük a kellemeset a hasznossal, hisz jó poén volt, ami szerintem a képeken látszik. Jól éreztük magunkat, reméljük a verseny bíráinak is tetszeni fog. Köszi, hogy ma is elolvastátok a blogot! :)
(Hamarosan további képek a picasa-n.)

Mi már O:DA és VI:SSZA vagyunk!

Üdv fiúk,lányok!
Csapatunk rövidke életének első bejegyzéseként bemutatnám csapatunkat és annak tagjait. Békés megyében, Gyomaendrődön élünk, tanulunk, dolgozunk, foglalatoskodunk. Mentorunk, Valuska Lajos tanár úr a helyi gimnáziumban tanít, a team többi tagja pedig ebben az iskolában tölti iskolás éveit. Szonda Benjámin és Szentpéteri Balázs 13/A-s tanulóként, Kun Zsigmond, Nagy Tibor és Gácsi Viktor pedig a 12/A osztály tanulói. Ezt a hat férfit leginkább motiváltsága, sikeréhsége és győzni akarása jellemzi,de nem áll tőlünk távol a humor (vagy inkább mi állunk közel hozzá), a jókedv és az egymás iránti figyelmesség  sem. Az elkövetkező napokban, hetekben egymásra hagyatkozván, bízunk és bízni fogunk a másik tudásában, tapasztalatában vagy akár érveiben.

Üdvözöl mindenkit a Kneresek csapata!

Mi már O:DA és VI:SSZA vagyunk! :D