Rímes formák a Kneresektől

Üdvözlünk minden egyes hölgyet, s urat!
Ma a szokásoktól eltérően nem prózában íródott a bejegyzésünk, mivel szeretünk új dolgokba belevágni és most még (büszkén) vállaljuk is azt. Amit a kedves olvasók olvasni fognak(!) , az nem is vers, nem is költészet, nyomokban persze tartalmaz irodalmat.Elemezni nem is érdemes arra ott van Arany, Petőfi, Radnóti vagy Ady, talán egy olvasást megér ( meg még egyet, meg még egyet). Keletkezéséről annyit lehet tudni, hogy hatónk közül valakinek volt felesleges 10-15perce. Ez a nem vers, de rímekkel keresztezett mű nem akar címlapokra vagy irodalom könyvekbe menni, maximum élményszámba. Tudunk mindent, lehet olvasni:


Schenki: Joló

Ravaszból róka,

Rókából ravasz?

Télből tavasz,

tavaszból tél?

Nemes a cél,

a célból nemes?

Kiss Ádámon nevess!

Nyilván, a hallgató nevet.

Üdítőből vizelet,

Vizeletből üdítő?

A szerepből dühítő,

a dühítőből szerep?

A sütiből szelet,

a szeletből süti?

A tudatlant üti,

üt-e  a tudatlanja?

Ki az Irma kanja?
A célszemély Károly bácsi.
A ’netovábból’ ácsi,

az ácsiból ’netovább’?

A nemzetből mogorvább,

a mogorvábból nemzet?

Mauglit farkas nemzett,

nemzett-e farkast Maugli?

Amerikás pite a Brownie,

Brownie amerikás pite-e?

Nő a csapatunk hite,

csapatunk hite nő???
A kertben már csak iphone nő.
Mi mondta ez, kijelentő?

Kijelentő volt a mondat?

A rímeket honnan szoptad?

Szoptad-e a rímeket?

Sz. Istvántól hallod-e a híreket?

Híreket hallasz-e a Szellőtől?

Újulsz-e a Nyugati-szellőktől?

Szellős-e a Nyugati?

Nagyapám talán maradi,

Vagy csak konzerv. akar maradni?

Túl gondolkodsz .óó kérlek wanna be!
PM-től idézni az már valami.
Valami idézet a PM-től?
Valakinél nem is száz, hogy érdekkör.

Óvakodni a független évektől,

már a tinédzser évektől.

Anyám kenyere nagyon finom épp ettől.

A rímek függetlenek mindentől.

Vadkacsát etetek innestől ,

habár nem olvasok Ibsentől.

Ibsentől olvasni?

Skandinávot mormolni/lottózni?

Az USA-ból majmolni,

majomból USAnka?
A fegyveremből légpuska,

a légpuskámból fegyver?
Az utónevem nem épp slammer.

De nehogy női sminket kenj el!

Vagy nem tod’ mekkora az XXL?
Sajnos szitokszóval kell, hogy menj el.

Ja ,hogy térdre ereszkedsz ,

mint a bokor reszketsz.

Ezek után nem lesz kecmec.

Mondtam már (posztold),s elmehetsz.

Veled senki többet nem szemez,

Inkább miértet keress!
Kozsó teszi ugyanezt a rímekkel,

kiszel tünde a hímekkel.

Amerikában ebédre mindenki Mc-el,

de az a fajta hambi’ nekem nem kell.

Dupla sajtost talán ehetnék,

ehetnék-e dupla sajtost?

Hogyan üdvözöljek egy sajtóst?

Legyek álszent vagy goromba?

Na ja, hogy koppintson az orromra.

Aranyat cseréljek ólomra,

Ólmot cseréljek aranyra?

Ne lépjek ugyanabba a patakba?

Tudod mit? Cserélek aranyra.

Haver, ne váltsd ezt haragra!
Leszel pap, s kelsz harangra,

vagy hajnalig űzöd a ’Harangba’?

Kelt az asszony csókolva,

talán te kelted a feleségedet?

Olcsó trükk, ha ezzel mutatod ki fenségedet.

Volt hogy, hogy a kapcsolat fenn volt s égetett?

Zárd el a gázt! Hisz a krumplid égetett.

Ízlik az égetett burgonyád?

Anyád rád se ismer ha lát,

Csak letüdőzi ’Malbiját’.
Annak füstje száll távol,

vagy az Óperencián vagy máshol.

Vajon a Lovasi kiről másol,

hűha, másol-e a Lovasi?

A Beck Zoli valami olyasmi.

Melyik a pécsi? Pécsi-pécsi,

egyik se Cseh Tamást idézi.

Ó jajj, a B. Z. pont igen,

az én formám már csak ilyen.
Legalább hozom a formát,

hogy válasszam meg a kormányt?

Hisz még nem is váltam éretté,

bár nagy vágyam egy Zrt.

Remélem ebből nem mindent ér-tet-té.

Varázslat a Kneresek körül

A Tedd O:DA verseny negyedik és egyben utolsó fordulójához érkeztünk. Bizonyára a korábbi bejegyzések és posztok alapján ezt már ti is tudjátok. Ebben a fordulóban is izgalmas feladatok várnak ránk, melyek közé tartozik a reklámokban rejlő manipuláció feltárása. Sok anyagot olvastunk már az interneten a médiahackről, reklámok trükkjeiről. Úgy gondolom, ez a forduló is nagyon tanulságos ebben a versenyben. Tágul a világképünk mind társadalmi, mind politikai szempontból. A felkészülési munka folyamán megtanuljuk azt, hogy ne higgyünk el mindent elsőre, nézünk utána, keressünk több forrást. Ha nincs forrás, nem ragadhat meg minket a szenzáció, és nem ehetünk be bármilyen hazugságot.

    Nem tudom, hogy ti, olvasók mennyire nézitek a Discovery Channelt. Én személy szerint már csak az autós műsorok miatt is. Ha szól a TV, valószínű, hogy épp Chip Foose épp egy amerikai izomautón ügyködik, vagy Bear Grylls valami bizarr dolgot művel. Esténként pedig megjelenik Dynamo is a képen. A mai kis blogomban őrá szeretnék kitérni. Sok epizódját láttam már a "Dynamo. Varázslat a Világ körül" című sorozatnak. Mindig ámulattal nézem, ámbár kételkedő vagyok. Ha velem csinálna valami trükköt, esetleg megmondaná melyik kártyalapra gondoltam, azt mondanám komolyan : Ügyes! Próbálnék higgadt maradni, és nem hasra esni (Gondolom én). Mindig is kételkedő voltam/vagyok vele kapcsolatban. Rá akarok jönni a trükkre, hogyan csinálja. Amikben biztos vagyok: piszok ügyes, piszok rég óta csinálja, piszok sokat gyakorol. Nagyon jól ismeri fel a testbeszéd legapróbb kis jeleit és talán képes energia átadásra (reikizik, nyitottak a csakrái vagy mit tudom én /ez magyarázat lenne a felmelegített tenyérre/ esetleg messziről látja az auránkat) Az biztos, hogy a zsenialitása és a XXI. századi technikák ötvözetével ember felettinek tűnő dolgokat csinál. Übermensch! Pedig ő egy szélhámos.


 Itt van például az egyik lebegős trükkje:
"Johan Lorbeer egész egyszerűen végrehajtotta ugyanazt a trükköt. A különbség az volt, hogy ő megmutatta a készülődés pillanatait is, vagyis, hogy egy kamu kar van a falba fúrva és egy komplett heveder hozzákötve, ami megtartja a súlyát. Nem állíthatjuk egyértelműen, hogy teljesen ugyanezt a megoldást alkalmazta Dynamo is, de ezzel a módszerrel bárki utánozhatja a trükköt."


                    Itt pedig mikor a vízen jár:
 http://www.youtube.com/watch?v=ptOINf1h9Hk. Ebből a technikából indulhatott ki a mi kis szemfényvesztőnk. Persze nem teli üveglapok, hisz utána jöttek a kajakosok. Üvegek kisebb foltokban lehettek , és a kajakosok tudták hol kell elmenni. és/vagy az üveglap a víz alatt pár centire volt, ami felett elsuhan  a kajak. (Ez persze mind csak találgatás.) Ugyan ezt pedzegetik egy másik videóban.  http://www.youtube.com/watch?v=pz6tYQeHQPg


"Telefon az üvegben" trükkjére csak olyan magyarázatokat találtam, ahol a jelenetben szereplő összes embert statisztának tekintik. Több bizonyíték is akad, ha jobban megnézitek ezt a videót  http://www.youtube.com/watch?v=DoyA69X7ipA . Más színű a telefon az egyik pillanatban, mint a másikban, és a kicsepegtetett üvegben egyszer van még egy kis sör, másszor teljesen üres. Tehát ez egy teljesen megjátszott jelenet. Semmi sem valós, talán még vágás is van benne. Kíváncsi lennék, hogy élőben hogy nyitja meg az üveget, és teszi bele a telefont az orrom előtt.

Remélem tetszett a mai kis irományom. Mindenkinek jó éjszakát kívánok!

Tibi

Educatio - kiállítás, amit látni kell...

Egyszer eljön mindenkinek az a pillanat, amikor végre el kell dönteni, mit is csináljunk a jövőnkkel. Talán az egyik ilyen az, amikor a továbbtanulásról van szó. A kérdésre: „Mi leszel, ha nagy leszel?” – elég nehéz jó választ találni. Először is kell egy terv/álom, amit meg szeretnénk valósítani. A lényege az egésznek az, hogy ne hamarkodjuk el a döntést. Mindent alaposan gondoljunk át. Miért ez az egyetem/fősuli a megfelelő, miért ez a kar/szakma, stb. Nem véletlenül ajánlják az emelt órákat, mert az a tudás, amit ott megszerez az ember, az később óriási előnyt jelent.

Amin szerintem minden diáknak részt kellene vennie, az az Educatio kiállítás. Ha valahol, ott tényleg sok hasznos tanácsot kaphat a kérdező. Itt a link, ha valaki el akarna oda menni: http://kiallitas.educatio.hu/. Tudni kell, hogy ezen a rendezvényen nem csak magyar iskolák, hanem külföldiek is vannak. Minden iskolának megvan a külön pavilonja. Természetesen lehet kérdezni az ottani diákokat a mindennapi életükről az iskolában, a tandíjakról, a karokról, az ottani gasztronómiáról és szokásokról stb.

Az eddigi évek tapasztalata az volt, hogy a legtöbben a szombati napon látogattak ki, ugyanis ez egy háromnapos rendezvény, ami most a Papp László Sportarénában lesz január 16 és 18 között. A belépés ingyenes. Jegyzeteket készíteni lehet, de prospektust is adnak.

Én megyek az idén is. Remélem, velem tartotok.

Bazsó

Média és disputa?

Na de most komolyan, mi köze van a kettőnek egymáshoz? Bevallom e sorok írásakor még nekem se sok van. Jöhet a kérdés, na de akkor miért írok erről? Ergo megint párhuzamot akarok húzni a 2 téma között, mint azt már egy korábbi cikkemben a hackerekkel tettem? Talán, de nem feltétlenül, a cikk végére kiderül. Kezdjük ott, hogy sokan a disputa fogalmával sincsenek tisztában. Abba meg bele se merek gondolni, hogy van-e olyan, aki nem tudja mi az a média. Na jó, most tekintsünk el az Istenek a fejükre estek című film busman főszereplőjétől, bár ki tudja, a kólásüveg óta mi minden esett a fejére. Kalahári sivatag ide vagy oda a média egy alapfogalom kell, hogy legyen a 21. században. Egy be nem tervezett elkanyarodás után térjünk is vissza a disputára. A dispu..mire? Díszkukát mondtál? Disputa, emberek! Igen, most van az a pillanat, hogy becsukod ezt az oldalt és gyors ráguglizol. Na szóval, egyszerűen fogalmazva a disputa a vitázás művészetét takarja, vagyis hogyan ütköztessük érveinket kulturált módon. Neem, nem, befogod a szádat, akkor is nekem van igazam! Na nem így.. A megfelelő kiállás, szókincs és kommunikációs képességek nélkül nem megyünk semmire. Senki se ijedjen meg, ha valamelyiknek nincs teljesen birtokában, ezek fejleszthetőek. És ez a legszebb az egészben, a disputa tanulható.

Na de még mindig nem derült ki mit akarok ezzel a 2 témával kezdeni egy cikken belül. Elmúlt napokban, amolyan derült égből villámcsapás módon tisztázódott bennem, hogy hogy tudom ezt a kettőt egymással felhasználni. Magyarul, ha a média nem megy disputához, disputa megy a médiához és fordítva. Na meg nehogy az legyen, hogy a filmes karrierem végén (ami az eddigi kis szerény médiás pályafutásom után még korántsem biztos, hogy lesz), amikor egyfajta számvetést készítek az életemről, homlokomra csapjak, hogy óó hát nem igaz, hogy nem írtam erről. Amiről pedig most röviden elmélkedni szeretnék, hogyan is használhatom fel a disputát, hogy médiázzak, meg hogy hogyan disputázhatok a média segítségével. 

Így visszagondolva, ha csak tudat alatt, de rengetegszer fordult elő, hogy felhasználtam a médiát a disputás karrierem során. Számos olyan vitatéma van, ahol a média amolyan aduász érv lehet, az érvek Chuck Norrisa. Rengeteg olyan vitaindító problémával találkoztam, ahol egy korcsoport rossz szokásai, vagy bizonyos tevékenységek negatív irányba terelődéséről volt szó. Gondolok itt most a fiatalkori túlzott alkoholfogyasztásra, vagy éppen arra, hogy az emberek egyre kevesebbet olvasnak. Hát persze, hiszen ezt látják a tv-ben, meg inkább facebookoznak. Az a fránya média, mindig csak a baj van vele. Azonban ha meg tudjuk találni az előnyeit (amiben nem mellesleg a disputa nem keveset segít) és még érvelni is jól tudunk, máris fontos lépést tettünk a probléma megoldása felé. Hiszen ha a médiának a hatalmas befolyásoló szerepét pozitívan használjuk fel, és ezt ki is tudjuk fejteni, akár már nyert ügyünk is lehet egy vitacsatában. Mondjuk, akármilyen vitatémában ez nem mindig működik. Tehát, amikor például az euró megmentéséről vitázunk, a médiával nem igen lehet előnyt kovácsolni. Habár semmi sem biztos csak a halál, na meg egy jó disputás mindent ki tud magyarázni.

Most pedig nézzük meg az egészet fordítva. Mégis hogyan jöhet jól nekem a disputa, amikor médiával foglalkozok. Elsősorban az, amire a disputa tanít. Lássuk meg mindenben a jót, ami hasznunkra válhat, tanuljunk meg súlyozni, valamint le tudjuk vonni a logikus következtetéseket. Véleményem szerint van annyi szubjektív döntés a médiában, legyen az egy kisfilm leforgatása, vagy egy újságcímlap elkészítése, hogy ezek a tulajdonságok sikeressé tegyenek bennünket. Gondoljunk csak bele, fiatal forgatókönyvíróként mennyivel több esélyem lehet a sikerre, ha az új koncepciómat egy producernek hatásosan tudom tálalni, vagyis ügyesen érvelek amellett, hogy miért pont az enyém a jobb. Természetesen ezt a médián kívül sok más területen is lehet használni, de most kötelez engem a cím, na meg csak médiás embernek készülök részben.

Így záró gondolatként csak annyit, hogy amióta disputázok sokkal könnyebb médiás cikket írnom, egyáltalán könnyebb cikket írnom, na meg könnyebb írnom.

Benji

Hackerek és a média, avagy hogyan válik ,,hackereszközzé" a média

Amióta világ a világ, vagyis ebben az esetben, amióta számítógép a számítógép, és nem mellesleg internet az internet léteznek hackerek, crackerek és ún. pisherek. Ebbe most nem nagyon mennék bele, hogy mik is közöttük a különbségek, ezért, mint ahogy a közhely is teszi (sajnálatos módon tévesen), most a hacker gyűjtőnév alatt fogom említeni mindet a könnyebb megértés végett.
A tömegkommunikációs eszközök egyre elektronikusabbá, multimédiásabbá válásával gyorsan találkozott a hackerekkel.

Általában kétféle hackert vagy hackercsoportot különböztetünk meg. Az egyik, akik valami haszonra akarnak szert tenni különböző számítógépeket, szervereket érintő betörésekkel vagy lopásokkal. A másik, akik pedig valamilyen célért, valamilyen eszméjért küzdenek. Utóbbiról szeretnék részletesebben szólni. Ők azok, akik közöttünk is vannak. Az LGT szófordulatával élve, lehetnek ők akár a postás, a rendőr, és a villanyszerelő. Egymással folyamatosan kommunikálnak, általában az interneten, többek között az IRC-ken, Facebook, Twitteren, vagy egyéb közösségi oldalakon. Általában ezeken az oldalakon több regisztrált fiókjuk is van, még egy személynek is, viszont a kommunikációjuk során igyekeznek kerülni az e-mail-eket.

Mint már említettem valamilyen célért, eszméért küzdenek. Ehhez azonban tudatniuk kell a nagyvilággal, hogy ők miért is küzdenek, valamint, hogy csatlakozásra szólítsák fel a szimpatizánsokat. Itt jön be igazán a média szerepe. A Facebook-ot és Twittert-t elárasztják posztjaikkal, videóüzeneteket tesznek közzé a videómegosztó oldalakon és akár tüntetést is szervezhetnek. A ,,haszonratörő" hackerekkel szemben itt az a különbség, hogy ők egymás között teljes anonimitásra törekednek, ezért is mernek olyan bátran járni-kelni a hétközapjainkban, mivel nem ismerjük fel őket. Felmerülhet a kérdés, hogy miért is nevezzük őket hackereknek, hiszen az eddig leírottak alapján aktvisitáknak is hívhatnánk őket. Egy dologban azonban különböznek. Az pedig az, hogyan használják fel a médiát a céljuk elérésére. Az aktivistákra egyáltalán nem jellemző az, hogy gyakran látogatott oldalakra törnének be, hogy ott hagyják üzeneteiket, vagy hogy nagy csatornák hírműsorát változtatnák meg egy általuk kialakítottra mindezt nagyfokú programozási és számítástechnikai ismeretek segítségével.

Bárki mondhatja ezek alapján, hogy ők már nem is igazán hackerek. Valóban a szó klasszikus értelmében már nem azok. Nevezhetjük őket a modern kor aktivistáinak, vagy Robin Hood hackereknek is ha úgy tetszik. Egy irányzatot képviselnek, egyfajta 21. századi szabadságharcosok, forradalmárok. Az pedig, hogy az a cél jó-e avagy nem, amiért küzdenek, azt mindenkinek saját belátása szerint kell eldöntenie. Akár szimpatizálunk ezekkel a csoportokkal, akár nem, azt mindenképpen el kell fogadnunk, hogy egyre több ilyen csoportosulás fog napvilágot látni a médiában...

Benji

Irdatlan promó a 'kicsik' mellett

Üdv fiúk, lányok!

Nem, nem engedtük be azt a bizonyos falovat a kapuinkon belül, de még nem is törték fel az e-mail címünket ezek a furfangos Knertészek. De akkor is mai blogunk a Knertészek csapatáról fog szólni, "De mér' ?", ezt a kérdést most nyilván mindenki feltette magában. Elsősorban Lili, Lizi, Csenge, Zita néni, Tomi és Zsolti miatt
( najó ez így túl egyszerű és semmitmondó lenne).
Ma 3 tagja a csapatnak, név szerint: Zsigi, Tibi és Viktor egy 'Szólj bele programon' vettek részt, a holnap nap folyamán Benji és Balázs(Bazsó) is ugyanígy tesznek, valamint a Tanár úr repetázik egyet.( A napokban erről egy bejegyzés is születni fog, miután mind a hat csapattag jól beleszólt.) Na de ez hogyan kapcsolódik a bloghoz és a Knertészekhez? Úgy, hogy a nap végén feltették nekünk azt a kérdést, hogy " Mit viszel haza ma innen?" (erre a vicces KID-es diák persze azt válaszolja , hogy 3 szelet 'szóljbeléspizzát') , de csapatunk mégis inkább a csapatban dolgozás tényét, a másikkal való együttműködés kényelmes, ámbátor cseppet sem haszontalan fogalmát. Ez ügyből kifolyólag, szeretnénk népszerűsíteni, az amúgy is népszerű Knertészek csapatát, ezt annak fejében tesszük, hogy tudjuk róluk azt az elnyűhetetlen állítást, hogy kapitányuk megdolgozik a sikerért, nap, mint nap blogol, tervet készít, ezt tölt fel, azt tölt fel, egyebek mellett Ő az, aki szinte mindig elsőként reagál bejegyzéseinkre, valamint 'lájkolja' azokat.
Térjünk át Zsoltira(mocorgó,  zsibi, zsiborgó, moci, újabban pocakos) , Ő sem bánik szűk markúan a bejegyzésekkel és ha jól tudjuk, órákon át dolgozott a csapatuk logóján.
Állj..állj...állj!!! Ők tényleg egy csapat, nem beszélhetek róluk egyénenként, hát jó akkor mutassuk be őket csapatként!
Nem titkolt szándékuk hogy a pólókat befogják tesizni, na hogy is van ez??? Ezek a trikók, azért közülük egy-kettőnek igencsak bő, pár darab négyüteműnél vagy ugrálókötélnél lenne ne mulass( na meg persze 'perecelés').
Tiszteljük őket a mindennapos blogolásuk miatt, hiszen ez rengeteg energiát és munkát igényel.
Csodáljuk azért őket, ahogyan ilyen fiatalon mekkora O:DAadással és lelkesedéssel állnak ehhez a versenyhez .
Az eddigi feladatokat  felnőtteket meghazudtoló kreativitással oldották meg, nem is beszélve a fergetegesen sikerült Játszóházról.
Úgy gondoljuk, hogy a sok csapat közül a Knertészek azok, akik az egyik legjobban megérdemlik azt a brüsszeli utat.

Visszatérve a "De mér'?" kérdésre, ez most biztos furcsán fog hangozni ....csak úgy.
Hogy tovább fonjam a szálakat, egy nemes cél mellett, a Kneresek mindig ott állnak.


"Nem 'S' a cél, hanem 'XXL"
                                           -Punnany Massif


Nyugodalmas Jó éjszakát mindenkinek! (Kneresek)

Vissza a gyökereinkhez, hogy jobbá tegyük jövőnket

Sziasztok!
     Üdvözlök mindenkit ezen a borús csütörtöki estén, vagy a hét bármelyik napján, amikor ezt a bejegyzést olvasod. Sajnos már régen besötétedett. Főként akkor veszi észre az ember, hogy itt a tél, amikor fél négykor kilép az iskola kapuin, és már sötét van. A látszódó leheletről és a nagykabátról már nem is beszélve. Ajajj, mi lesz -20 fokban?
   Ebben a borongós időben indultunk el az endrődi Tájház felé. Izgatottak voltunk az interjú miatt, melyet ott készítettünk azzal  a személlyel, aki számunkra példaértékű munkát végez (még titok). Egy kis kavarodás és várakozás után mindenki megérkezett a helyszínre. Amikor bementünk az 1977 óta múzeumként üzemelő parasztházba, nagyon elcsodálkoztunk. A 19. századi bútorok és stílus lenyűgözött bennünket. A több helyiségben meleget adó búbos kemence mérete, és hogy le lehetett ülni a szélére, csak hab volt a tortán. Kivételesnek érezhettük magunkat, hisz nem egy turistacsoport tagjaiként, vezetővel nézhettük meg az egészet, hanem csak mi, saját magunkban ( persze a felelősségünkre) Az interjú után készítettünk pár képet a facebook oldalunkra, persze nem kell mondanom, ekkor is jól szórakoztunk.
  A szombati napon csapatunk tagja Kun Zsigmond  egy országos angol nyelvű vitaversenyen vesz részt. Ez a rendezvény a Budapesti Vitabajnokság, mely a Fazekas Mihály Gimnáziumban kerül megrendezésre. Tételmondatuk : " Az alacsony adók fontosabbak mint a kiterjedt állami szolgáltatások." Reméljük a legjobbakat és sok sikert kívánunk. Ne izgulj Zsiga! :)
  A tájházban készített riportunkat hamarosan megtekinthetitek a Youtube-on. Addig is mindenkinek további szép napot kívánok.

Ha kedvet kaptatok a tájház megtekintéséhez,
 vagy csak többet akartok megtudni róla:
  http://www.tajhazendrod.hu/



          Tibi

A függvények...

Üdv fiúk, lányok!
A mai nap központi témája a függvények voltak, ennek eredményeképpen betekintést nyerhettek azok sejtelmes és furfangos(!) világába. Jó szórakozást!!! J
Függvények jellemzői: zérushely, monotonitás
Monotonitás:

Ha az f függvény értelmezési tartományában egy intervallum bármely x ₁ < x ₂ értékeinél a függvényértékekre f(x ₁) > f(x ₂) áll fenn, akkor azon az intervallumon a függvény csökkenő.

Ha az f függvény értelmezési tartományában egy intervallum bármely x ₁ < x ₂ értékeinél a függvényértékekre f(x ₁) < f(x ₂) áll fenn, akkor azon az intervallumon a függvény növekvő.
Az ábrán azt látjuk, hogy az f függvénynek a [b; c] intervallumon megvan ez a tulajdonsága, ezért „az f függvény a [b; c]-on monoton növekvő”.

Függvény zérushelye:

Láttunk olyan függvényt, amelynek képéhez olyan pontok is tartoztak, amelyek az x tengelynek is pontjai. Az ilyen pontok fontos jellemzői a függvénynek. Ezeket zérushelyeknek nevezzük. A függvény képén ezeket szemléletesen látjuk, azonban a függvény grafikonjától függetlenül is megfogalmazzuk a zérushely fogalmát.

Valamely f függvény zérushelyeinek nevezzük az értelmezési tartományának mindazokat az x értékeit, amelyeknél f(x) = 0.

Nyilván nem ez lesz a téma, hanem , hogy klasszikustól idézzek:
- Azt hittétek, hogy nincs mára témám?
- (Gondolom igen.)
- De van!!!!!

A ’ Miért is kell öltönyt hordani?’ szerintem teljesen jó lesz.
Először is, persze mindenki szeretne jól kinézni, megfelelni a kor divatjának. A TV-ben csak azt látjuk, hogy ezek a celebek mindenhol, minden gálán kirittyentve tetszelegnek, másrészt mintha kicsit urasabbak lennénk mi férfiak ezekben a ruhadarabokban.
Na, de mit mond a szaknyelv:
Az elegáns öltöny komoly benyomást kelt, viselőjének tartást és méltóságot ad. Önmagában mégsem elegendő egy jobbfajta öltöny megvásárlása.  Fontos, hogy az öltönyt hordó férfi figyeljen azokra az etikettszabályokra, amelyek e népszerű viselet hosszú története során kialakultak.
Jó, ha ismerjük például a zakó gombolásának illemszabályait, hiszen ez az öltözék bizonyos viselkedési minták betartását kívánja meg. Alapvető szabály, hogy a zakót leüléskor illik kigombolni. Felálláskor viszont – különösen akkor, ha olyan eseményen veszünk részt, ahol másfajta illemszabályokra is figyelni kell, pl. hivatalos felszólalás alkalmával, bemutatkozáskor stb. – legalább az egyik gombot be kell gombolni. A zakógombolás fajtájától függ, melyik gomb marad nyitva.

Az öltönyzakó akkor elegáns, ha ujja a csuklóig ér, és az ingujj 1,5 cm-re kilóg alóla. Az inggallérnak szintén kb. 1,5 cm-re kell kilátszania a hozzá simuló zakóból.

Akkor ezt is megtudtuk, de nekem mégis hiányzik valami, vagy inkább valaki, egy olyan egyed, aki tényleg tudja hordani az öltönyét, aki több nőt csábított már el öltönyben, akinek saját magánszabója van, valaki , aki külön szobát rendezett be öltönyeinek……….

oké megvagyunk!!!!

Kicsit okos, kicsit értelmetlen, kicsit esti, kicsit 'nemtudomhovátenni' , de a miénk! :)
Üdvözlettel: A Kneresek csapata 

V, mint veszélyes, avagy mire fogjuk Balázs tudását használni?...

Kedves Olvasók!

            A mai napot nem a gimnáziumban töltöttem, mert egy újabb vizsga várt rám. Végcélom most Orosháza volt, ahol a sok dohánybolt mellett a közmunkások voltak a főbb látnivaló.

            Az egész procedúra az adminisztrációval kezdődött, majd miután kiderült, hogy nem vagyok Tasnádi testőre, beengedtek egy nagy terembe, ahol 14 másik ember szintén a vizsgára várt. A sörétes és a golyós fegyver vizsgája mellé most elméleti és gyakorlati vizsgát tettem maroklőfegyver használatára is. A vadászati vizsgán (2 hónapja) azt ellenőrizték, milyen eredménnyel lövünk, itt a rendőrhatóság megbízott szakemberei előtt kellett a biztonságos fegyverhasználatról, tárolásról és jogszabályokról számot adni.

A teszt 25 kérdésből állt, mivel ez sikerült, jött a szóbeli. Itt 3 vizsgabiztos előtt kellett felelni a kihúzott 4 tételből. Nekem a fegyvertartásról és a pisztolyok típusairól kellett beszélnem. A szóbelihez tartozott a fegyver szét-, illetve összeszerelése. A szétszerelendő fegyverek között volt egy duplacsövű sörétes, egy golyós puska, két „normál” pisztoly és egy revolver. Nekem egy PA-63-as pisztoly jutott. (Mindezt a youtube videókból tanultam meg, mert nem volt senki a környezetünkben olyan, akinek lett volna pisztolya.) Ezt az akadályt is sikerrel vettem.

Végül jött a gyakorlati rész, azaz kimentünk a lőtérre (amit elfelejtettek előkészíteni a vizsgára…). A fegyverekkel két darab lövedéket kellett kilőni. Amikor elsütöttem a Parabellumot, meglepődtem, mekkora ereje van valójában.

 Sikerrel zárult a vizsgám, aminek nagyon örülök.

Bazsó

A lájkolás művészete

Üdvözöljük a Facebookon! Jelentkezz be, szerezz új ismerősöket, barátkozz, vagy egyszerűen csak böngéssz. Bejelentkezés. Nem te vagy az? A jelszó hibás. Óh a fenébe, megint elírtam...Na bejelentkezés, ah végre. Töltsél már gyerünk, nem igaz, na végre bejött. Egek, már megint kettő a huszonharmadikon értesítés. Kicsi Vok Nem Netfüggő kedveli, hogy kedveled. Majd kedveli, hogy kedveled, hogy a Béla múltkor kedvelte, amit egyszer már kedveltem de aztán újrakedveltem, mert kedvesnek tűnt. Kedvelések vannak a kedvelt oldalak kedvelői között, akik kedvelik az állapotom, amiben kedvelek mindekit, aki annyira kedvel, hogy mindig kedvel, pedig nem is tud kedvelni, mert kedvetlen, de ettől még működik a kedvelés amivel kedvel ésss...áhh hagyjuk, elment tőle a kedvem.

Miért is lájkolunk, vagy éppen miért nem lájkolunk mikor tudjuk, hogy a lájkok nem érnek semmit. Vagy talán mégis? Számít az valamit, hogy valami alatt feltűnik a nevem, hogy kedvelem. Talán...Talán lelki megnyugvást ad, hogy lájkolom x eseményét. Talán tiszteletet is kifejezhetünk vele. Sokkal inkább a visszakapott lájkokért csináljuk szerintem. Hiszen 'az agyunk imádja mikor imádják, főleg akkor, amikor nem érti, hogy miért'. Mindez tudományosan bizonyított brit kutatók szerint, mert...hagyjuk, nem akarom unalmassá tenni kutatási eredményekkel ezt a blogot. Lényeg a lényeg, örülünk, ha lájkolnak minket, és mivel tudjuk, hogy örülünk, ha lájkolnak minket, lájkolunk másokat, hogy örüljenek, hogy lájkolják őket. Igazából szeretem a lájkokat. Hogy miért? Nem tudom..'90 ember kedveli a profilképed' Sikeresebb leszek tőle az életben? Nem. Jobban tudok vizsgázni tőle? Nem. Magasabb lesz a fizetésem? Nem. Jól esik? Igen. De miért? Nem tudom...de sejtem.

Franz Kafka óta téma a nagy elidegenedés társadalmunkban. Sokan mondják, hogy ugyan már, özön ismerősöm van. Jó, de hol? A Facebookon. Na de tartom velük rendszeresen a kapcsolatot. Jó, de hol? A Facebookon..Magyarul kevés az emberi, real life kapcsolatunk, amit szerintem tudat alatt érzünk is, ezért örülünk annyira, ha 90 ember lájkol minket, magyarul 90-nek tetszik, amit csinálunk, ahogyan kinézünk stb. Csak azt felejtjük el mondani a tudatalattiknak, hogy a kedvelőknek ez csupán egy kattintásba telik. Gondoljunk csak bele. Kattintani valamire, mert tetszik, és odamenni valakihez és elmondani neki, hogy tetszik, amit csinál nem ugyanaz. Még..Egyszerűen elveszünk a lájkok tengerében. Mennyivel több élőbeszédbeli konverzió lenne, ha ugyanannyit társalognánk, mint amennyit lájkolunk. Akkor meg lehet, hogy a szavak nem érnének semmi. Bár "a szó elszáll, az írás megmarad", azért a szó mégis csak hatásosabb, mint a lájk. Modernre lefordítva, "a lájk elvész, a szó elszáll, az írás megmarad". Vajon hol van ennek a vége? Fellázadnak-e egyszer a lájkok? Belájkolnak minket? Lelájkolják az életünket? Átlájkolják a hatalmat?
Végére pedig egy kis poén, akinek tetszett, ne lájkolja, mondjuk ezt amúgy sem lehet..még.

Benji

Egy kis kulturált disputa

Többek kérésére vagyis inkább "parancsára" rávettem magam eme nemes blog létrehozására. Félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy nem vagyok lusta, sőt keményen dolgozom még a szünetben is. Hát akkor mégis miért nem blogoltam egészen idáig? A válasz egyszerű. Nem tudtam, nem tudok miről. (Hát még egy ilyen embert, aki még egy ilyen egyszerű műfajban, mint a blogolás, melyben gyakorlatilag akármiről írhatna, nem tud alkotni....!) Hát pont ez az! Valamiért én igénylem a téma vagy valamilyen keret meglétét, és nélküle képtelen vagyok érdemi munkát írni.

Mindezek miatt hosszas gondolkodás után választottam magamnak egy testhez álló topikot. Ami nem is lehet más, mint kis közösségünk meglétének, működésének oka, mégpedig a kulturált vitázás.

Pár nappal ezelőtt ráakadtam egy rendkívül érdekes oldalra: www.debate.org. Tekintve, hogy az Online Demokrácia Activityben is éppen az online fordulók szépségeit és hátulütőit éljük meg, az említett oldal igen hasznos lehet sok szempontból is. Elsősorban megtanít minket a kulturált eszmecsere módjára és fontosságára. Aztán gondolatébresztő hatása sem elhanyagolható, ráadásul az élet minden területéről találunk témát az oldalon. Végül, de nem utolsó sorban segít az angol nyelv elsajátításában.

Rögtön bele is vágtam a közepébe egy vita kezdeményezésével. Az írországi disputa versenyen a sok tételmondat közül egy volt, amelyet véleményem szerintem állító oldalon szinte lehetetlen megnyerni: A számítógépes játékoknak az olimpia részét kellene képezniük. Egyébként nem értek egyet ezen állítással, de elhatároztam, hogy megpróbálom a lehetetlent: http://www.debate.org/debates/Competitive-computer-games-should-be-the-part-of-Olyimpics-games./1/. 

Mondhatni elég "emberes" ellenfelet sikerült kifognom 5-1-es mérleggel. Bár még lehet szavazni, de valószínű nem sikerült győzelemre vinnem az állító oldalt ( 8-3 neki). De ez nem is számít, tekintve, hogy nagyon élveztem az egész vitát és valószínűleg ma este kezdek is egy újat.

Konklúzióképpen, minden olyan embernek ajánlom a fent említett oldalt, aki vevő egy kis kulturált disputázásra.

Szép napot,

Zsiga

A játékról...
Játszani csak okosan szépen, ahogy a csillag megy az égen.... Nos, ebben a lágyan plagizált idézetben több dolog is sántít... Szegény József Attila, ha tudná, nem biztos, hogy nem lenne szeles, hogy így szabadon forgatják (ki) a szavait...
De vissza a játékra: csapatunk néhány tagja - szolidaritásból, a kölcsönkenyér visszaadásából, kíváncsiságból, és persze barátságból - részt vett a Knertészek játszóházában, amit a Roma Közösségi Házban szerveztek múlt vasárnap. Szenzációs önkénteskedés volt, mondhatom! A kezdetben kicsit félénk, de aztán felszabadultan játszó gyerekek - kicsik és nagyok - látványa feledhetetlen élmény volt.
Ahogy az egészen picik rajzoltak, majd az elkészült műveket nekiajándékozták a Knertészeknek, vagy ahogy a kamasz fiúk a felnőttek komolyságával ültek le Ki nevet a végén?-t játszani... Vagy mikor hívták a felnőtteket is egy-egy játékba, de ők zavartan elutasították, mondván: az a gyerekek dolga...
Pedig nem. Nem szabad, hogy a játékos ember, a homo ludens kivesszen belőlünk. Annál is inkább, mert ha képesek vagyunk felnőtt fejjel játszani, akkor egy kicsit gyerekek maradunk, és részesei leszünk gyerekeink világának. Megtanulunk újra gyerekként örülni, miközben megtanítjuk gyerekeinket együttműködni, szabályokat betartani, ha együtt készítünk játékot, akkor szabályokat alkotni, és persze megtanítjuk őket veszíteni is.
De a játék elvesztése is csak akkor elfogadható, ha mindenki a szabályoknak megfelelően játszott. Játék közben, visszafelé nincs szabálymódosítás - mint ahogy törvényeket sem hozunk visszamenőleg.
S ez csak egy pici szelete annak a rengeteg dolognak, amit játék közben tanulunk.
Vannak kedvenc játékaim, hiszen van élet a dispután túl is, bár mindegyik játékban megtalálom a disputa elemeit - mert meg kell győznöm valamiről a játékostársaimat.
A legnagyobb kedvenc a Catan telepesei. Sok éve játsszuk már hosszú téli napokon a kandalló mellett a földön hasalva,  miközben odakinn fúj a hó...
Ébresztő! Évek óta nem volt egy rendes havazás!
Na jó, de a többi, a kandalló, a hasalás meg a tél, igazak.
Ha valakinek vannak játszótársai - barátok, család - akikkel  szívesen eltölt négy-öt órát társasozással,  az vágjon bele! Nem fog csalódni!
De ugyanilyen jó játék a Carcassone vagy az Alhambra is. Én a Candamirt is szeretem. Főleg, mikor a játékostársaim megitatnak Brigitta italával...
Aki kártyázni szeret, annak egy Solo- vagy Uno-parti kihagyhatatlan. Ám az én kedvenc stratégiai kártyajátékom mégis a Vigyáz(z)6, avagy Ki lesz az Ökör-kör elnöke. Ez egy igazi stratégiai kártyajáték, és még nagyon vicces is.
És ha valaki baráti társasággal igazán jókat akar nevetni, akkor elkezdenek cipőset játszani (mi poharakkal szoktuk), és garantáltan fájni fog az oldaluk a nevetéstől... (a szabály megtalálható itt az 58-59. oldalon)
Jó játékot mindenkinek!
És jó8!

Végre megkezdődött az őszi szünet

Kedves Olvasóink!

Végre megkezdődött az őszi szünet, amire nagy szüksége volt minden nevelőnek és tanulónak (máskülönben mentálisan és fizikailag leépítettük volna egymást…)

Már rengeteg dolgot elterveztünk erre a rövidke hétre.

TERV:

1.       A szünetet legjobban egy délig tartó alvással lehet elkezdeni, és így is kell folytatni a szünet minden egyes napján! (a pihent elme csodákra képes) pl.: eldönti, mit ebédeljen (1-2 óra körül), mikor kell tanulni -SZÜNETBEN SOHA!!, ha mindez megvan, lehet filózni a vacsin.

2.       A napot egy jó kis focimeccs megnézésével szükségeltetik folytatni (NEM LEHET MAGYAR FOCI!),hogy az egészséges életmódnak eleget tegyünk.(jobb kézben lévő sör felemelése,majd másik kézben lévő szotyi megevése.)

3.       Rápillantani, ki van a chatfalon és átállítani az órát.

4.       Új fotók megtekintése a jóféle csajokról a Face-n

5.       Elalvás előtt kitekintés a gyönyörű gyomaendrődi éjszakába, ahol nem történik semmi – a kutyaugatáson kívül

6.       Fogat mosni, fürödni, tiszta ruhát venni magunkra NEM MEGENGEDETT!

Mi valósult meg?

Vasárnap: Petőfi szavai jutnak eszembe: Füstbe ment terv

Ma: a szünet első napján ismét egy költő: Nagy László:Dióverés

Már rettegek a holnaptól…

Baltazár

Kapatom csapitányaként, avagy bégre vlogolok?

Neeem, nem vlogolok. Akik azt gondolták a címet látván, hogy "na végre Benji vlogol", hát le kell, hogy törjem őket. Meghagyom ezt a műfajt a szerény véleményem szerint 2 legnagyobb magyar vloggernek Szirmai Gergőnek (,,Ha franciául beszélsz az olyan, mintha selymet hánynál.") és Dancsó Péternek (Az egyik, ha nem a legnagyobb magyar time lapse specialista ). A fonémák, vagyis morfémák, ja nem mégis csak fonémák (Vigyázat iróniaveszély, ugyanis mentorunk magyartanár, én pedig pár hónapon belül érettségizek. Lényeg a lényeg, kenjük a magyart, mint Móricka anyukája a vajas kenyeret, hogy fia el tudja végezni a 'vajon a macska úgy is a talpára esik ha a hátára kötöm a vajas kenyeret'.), szóval a fonémák felcserélése a csapatban kezdetben kialakult fejetlenségre akart utalni (hűha, mögöttes jelképes tartalom, Ady, szimbólumok, metaforák, na jó azért ennyire nem, de még mindig kenjük a magyart). Nagy nyugalommal, a napi 7 óra után bicónkra felpattanva jöttünk haza, hogy "na nézzük már meg azt az 'onlájn' demokráciás izét, mit kell összeütünk. Öszzeütni? Haha, na persze! (most már nevetünk az egészen, akkor nem volt ilyen vicces) 2 hét alatt csináljuk komplett közösségi médiás hálózatot, írjunk belső szabályzatot, fotózzunk (na végre valami csudijó feladat) és mindemellett forgassunk (szívem csücske) filmet a csapatunkról.

Vályúhoz emberek! Dicsőséges csapatkapitányhoz méltóan kiálltam a gyomai és endrődi halom között kiemelkedő Gyendrődi-dombra, majd megfújtam csatakürtömet (plusz egy-két epic, a Trójába is Brad Pitt szájába beleillő "hozzám emberek" csatakiáltás), majd rendre Tibi észak, Zsiga nyugat, Viktor kelet, Balázs pedig dél felől megérkezett hozzám. Na jó Benji most állj, le, Dream OFF (nem kéne annyi Aerosmith-t hallgatni). Az igazság az, hogy írtam a srácoknak, hogy gáz van, kicsit sietnünk kéne, gyűljünk össze a Gyendrődi-dombon, ha meglátjátok az égi jelemet. True story! Begyszó! Esküszöm!...Na jó, igazából nincs is Gyendrődi-domb,...meg instant égi jelküldő iSky alkalmazás sincs a telómon.

Tehát, csapat együtt, kamera az oldalamon, állvány a hátamon, Tibi a bécijével már kint parkol, minden kész, az alkotmányt meg majd megírják a srácok, haha. Na jó (nem tudom feltűnt-e, de furán sokszor használom ezt a 2 morfémát(?) így együtt, hm érdekes, na mindegy, lényeg, hogy kenjük a magyart), ez sem igaz, de csak az alkotmányos része. Lényeg a lényeg (ez a szófordulat is volt már, ejnye-bejnye, szóismétlés, ugyebár kenjük a magyart), minden feladattal időben elkészültünk, ezekről most nem írnék, a srácok korábbi posztokban már megtették. (3 kattintás visszafele és elolvashatóak ezek is a blogon, ha csak nem valakinek az egere az enyémhez hasonló betegségben szenved, mert akkor 4-végtelen kattintást igényel, vagy még többet)
Most pedig itt állunk, a 2. forduló előtt, majdnem az első fordulóhoz hasonló (vigyázat kockanyelv-veszély) első reakcióval: asdasdasdasdasdasdasdasd. Bár ez már elmúlt, asdasd, mondom elmúlt...(hatásszünet), na azért! Feladatként az önkéntesedést választottuk, egy remek helyszínen, de erről majd jövő héten, nem akarom lelőni a poént. Egy Kneres mindenkiért, mindenki egy Kneresért! :)

Kneresünk egy társadalmi ügyet...

Nohát, ezt a feladatot már ránk írták a szervezők!
"Kneressetek környezetetekben egy olyan „társadalmi ügyet”, amelyhez közötök van/lehet, és amit önkéntes munkával meg is tudtok oldani. Hogy ez mi legyen, nektek kell eldöntenetek, persze szóljon minél nagyobbat!"
Jó, jó, lehet, hogy az első szóban nincs "n", de mi már mindenütt belehalljuk.
A csapat szépen zárta az első fordulót. Elkészült - rengeteg nevetés árán - a kisfilmünk, ami - annak, aki még nem látta volna - itt megtekinthető. A www.teddoda.hu oldalon pedig mindenki megnézheti a többi csapatét is. Igazán jó kis társaságba keveredtünk, ötletben, kreativitásban nem lesz hiány... Persze a számunkra oly kedves knertészek csapat munkáját ajánljuk mindenki szíves figyelmébe elsősorban, büszkék vagyunk rájuk.
És akkor itt az új feladat: az önkéntesség. 
Az önkéntesség komoly dolog. Nem lehet csak úgy nekiesni. Pedig nekünk csak két hetünk van a feladat megvalósítására, sőt inkább csak másfél, hiszen jön az őszi szünet, és érthető módon néhányan már családi programot szerveztek maguknak. És még becsúszik Benji nyelvvizsgája és Balázs angol érettségije is. Szóval az a tempó, amit mi szeretünk - fontoljuk meg jól, és a lehető legjobb döntést hozzuk - most egy kicsit felpörög. Vannak jó ötleteink, de nehéz kiválasztani azt az ügyet, amiben igazán hasznosan tudunk föllépni, nem erőltetjük rá magunkat senkire, nem érzi senki úgy - még mi sem - hogy ez a történet csak egy versenyről szól, kampányszerű, letudjuk és megyünk tovább, csak a feladat legyen kipipálva. Pedig én a feladatkiírás "persze szóljon minél nagyobbat!" felszólításában egy kicsit ezt érzem: figyeljen mindenki arra, hogy mi most jól kiönkénteskedtük magunkat. 
Szerintem az önkéntes munka akkor jó, akkor működik jól, ha nem szól nagyot, hanem természetes és észrevétlen. Nem tűzöm a zászlómra azt, akinek segítek, aki megengedi, hogy segítsek neki. 
Így a kneresek előtt komoly feladat áll: segíteni úgy, hogy az hasznos legyen, elérni azt, hogy ez ne csak kampányszerű, egyszeri alkalom legyen, hanem olyan dolgot találjunk, ahol a segítség folyamatos lehet - és észrevétlenül készítsünk egy olyan dokumentációt, ami "nagyot szól", de nem sérti azokat, akik elfogadták a segítséget, mégis meggyőzi a zsűrinket, hogy amit tettünk, valóban fontos volt...
Kedves Olvasó, aki most idelátogattál, segíts nekünk!
Ha tudsz a környezetünkben olyan égető társadalmi ügyet, amin a mi kis csapatunk - öt erős fiú és jómagam - kicsit is tud segíteni, kérlek, írj nekünk a facebook-oldalunkra, minél hamarabb, és ha tudjuk, felvesszük a kapcsolatot az illetékessel. 

(Miközben írok, jönnek az ötletek... de nem baj, az a jó, ha tudomásunk van a problémákról, mert lehet, hogy nem is vesszük észre azokat...)
Mára ennyi... Köszönöm a csapatom  eddigi kitartását, lelkesedését és kreativitását!
Tanár úr

Többször is újra kellett venni, de ez meg se látszik!

Kedves Olvasók!

Szombaton forgattunk, hogy időben elkészüljünk a filmmel. A forgatást a mentorunk, Valuska Lajos tanár úrnál csináltuk. Ő olvasta fel a kérdéseket nekünk, Benji addig a kamerára ügyelt,  szerény személyem (Bazsó) addig fényképeket készített az egészről. Többször is újra kellett venni néhány részt technikai hibák miatt, de ez meg se látszik a végeredményen. Rengeteget dolgoztunk vele, és örömmel látjuk, hogy ennyien megnézték ilyen rövid idő alatt. Természetesen aznap még a filmesünk rengeteget dolgozott a filmen (600 perc), hogy a mostani állapotban láthassátok, de mindenki kitett magáért.

Holnapután rajtam a sor, hogy angolból vizsgázzam. Szarvason a Vajda Péter gimnáziumban lesz előrehozott középszintű angol érettségim írásbeli része. Remélem a legjobbakat.

További szép napot mindenkinek!

Film, képek, máserri....

Üdv fiúk, lányok!
A CSAPAT(caps lock:off) péntek délután 15 óra tájékában összegyűlt Tiborunk autójában és elkezdtük forgatni, ötletelni, vidámkodni, dolgozni, néhányan edzeni, interjúzni és ami talán a legfontosabb, hogy mindezt együtt. Az idő nagyszerű és szerencsére nem hátráltatott minket a munkában ( na jó a Gyomaendrőd tábla fotózásánál egy picit igen, a verőfényes napsütés) sem eső, sem cunami, sem semmi. Az iskolában való találkozásunk után a mentorunkkal elkezdtük felvenni az interjúk egy részét, majd jöttek az autós jelenetek és Zsiga és Tibi edzése valamint Viktor dekázása az iskola udvarán.Ezen jelenetek felvétele után ki-ki ment a maga útjára és készült a további eseményekre. Este szemtanúi lehettünk a csúfos 8-1nek, de ez igazából nem szegte kedvünket és másnap  egyáltalán nem voltunk meglepve, hogy szövetségi kapitányunk, Egervári Sándor lemondott posztjáról (ByeAlex...háhá)
Apropó másnap, a TEAM 5 tagja belefogott újra a közös munkába és egymás kikérdezgetésébe, valamint a végső simításokba, a 6. tag pedig egy pihetető Welness-Fitness hétvégére lett befizetve társai jóvoltából  valahol a Mátrában ........ na jó nem, Viktor középfokú angol nyelvvizsgán vett részt, ezért nem tudott közösen dolgozni a többiekkel szombaton.
A mai napon már felkerült jutúb(youtube) csatornánkra a bemutatkozó kisfilmünk, és szerencsére a feedback-ek elég pozitívak, de azért még pár lájkot vagy megosztást nem veszünk rossz néven (!).
És, hogy legyen egy kneres poén:
Egy fiatal férfi munkát k(n)eres és egy  álláshirdetésre jelentkezik, mint favágó.
- Uram, milyen referenciamunkát tud felmutatni, hogy elnyerje az állást?
- Hát ööö, a káláhári erdőt!
- Uram, a Kalahári az nem erdő, hanem sivatag!!!
- Mosmá!

Zárom is  mondandómat, mindenkinek Jó éjszakát( Jó8) és sok szerencsét a jövőhétre!
.
.
.
ja és a hétfőt túlélni ér!!! :D

Hoppá, blogolok...

Üdv a Kneresek blog olvasóinak! Nem tudom, ki hogy knerült erre a blogra és mit kneres itt, de senkit nem küldünk  el azzal, hogy nincs itt semmi kneresnivalója. Elknerülhetetlennek látom, hogy a csapatról beszéljek, hiszen ők maguk knerülik a feltűnést, így tőlük nem tud meg senki többet magukról.
Akkor az elejéről... Minden Minarik Edével kezdődött, aki ugye azt mondta: "Kell egy csapat!" Persze ez régen volt, de rég jött össze a kneresek gárdája is. Egy kitűnő szellemi sport - vagy inkább társasjáték - kapcsán kezdtünk el együtt dolgozni. Persze - mivel én vagyok a tanáááár, minden titkok tudója és közvetítője - a suliból ismerem a  srácokat. Peeersze, tanítom is mindegyikőjüket, bár gyakran érzem, hogy ez nem is így van: ők tanítanak engem.
Hátezígyhogy?!?!?!?
Elmagyarázom. A disputa a gondolkodás művészete. Megtanít arra, hogy mindenről, amiről ítéletet alkotok, kezdjek el rögtön másképpen is gondolkodni. Keressek új nézőpontot, tanuljak meg más helyzetébe és szándékába bújni, hogy megértsem a motivációját. Nos, a fiúk ebben nagyon jók. Amikor én már megnyugszom, hogy minden oldalról körbejártunk egy problémát - most például az eszmék szerepét az emberiség történetében Az ember tragédiája alapján - akkor jönnek ők, rávilágítanak a rendszerem hibáira, továbbgondolják a gondolnivalót, én meg örülök, hogy érdemes volt felkelni, ma is tanultam valamit. No, szóval így hogy.
Ők tehát a Kneresek. Benji, akinek filmesnek kellene lennie, de informatikus lesz. Aztán majd remélem filmes. Hihetetlenül jól lát dolgokat, ha megakadunk, mindig van egy továbblendítő ötlete, fényképez, filmez, vitázik és még száz dolgot csinál nagyjából egy időben. Tibi, aki teljesen higgadtan képes reagálni bármilyen kérdésre, mindig van válasza, eszméletlen szerepjátékos - és mérnök lesz, ha minden jól megy. Viktor észrevesz apróságokat is, amiket más nem lát meg, és mindig van egy jó tippje. Zsiga, hogy Szilszakállt idézzem:"Egy kicsit hamari...". De ez kezd elmúlni. Ő gyorsan kimondja, ha valamit jó megoldásnak vél - tágan értelmezi Ockham borotváját. Ezért vannak ott a többiek, mint például Balázs, aki "másodállásban" vadász, és akit sportbalesete óta - két napja - csak Oidipusznak (Dagadtlábúnak) hívunk, akik még Zsigában is képesek kétségeket éleszteni a saját határozott véleményével szemben.
Hát ők. És én. De inkább csak ők.
És ha a demokráciáról beszélhetünk, ott kell lennünk mindenütt. A disputa is erre nevel: a demokratikus gondolkodásra, az empátiára, az elfogadásra. Megmutatja a hibákat, és megtanít javítani azokon.
Ezért van itt a csapat: belemélyedni ebbe az izgalmas témába, és nem utolsó sorban játszani egy jót.
Hát ezt kneressük mi a játékban... El sem knergethetnek bennünket...

Csupán egy Kneres hétköznap

Sziasztok!
A mai nap is érdekes volt. Kicsit színesebbé tettük a szürke órák közötti szüneteket. Kimentünk az udvarra, ahol szerencsére hét ágra sütött a nap. Fényképeket csináltunk a csapatról. Összekötöttük a kellemeset a hasznossal, hisz jó poén volt, ami szerintem a képeken látszik. Jól éreztük magunkat, reméljük a verseny bíráinak is tetszeni fog. Köszi, hogy ma is elolvastátok a blogot! :)
(Hamarosan további képek a picasa-n.)

Mi már O:DA és VI:SSZA vagyunk!

Üdv fiúk,lányok!
Csapatunk rövidke életének első bejegyzéseként bemutatnám csapatunkat és annak tagjait. Békés megyében, Gyomaendrődön élünk, tanulunk, dolgozunk, foglalatoskodunk. Mentorunk, Valuska Lajos tanár úr a helyi gimnáziumban tanít, a team többi tagja pedig ebben az iskolában tölti iskolás éveit. Szonda Benjámin és Szentpéteri Balázs 13/A-s tanulóként, Kun Zsigmond, Nagy Tibor és Gácsi Viktor pedig a 12/A osztály tanulói. Ezt a hat férfit leginkább motiváltsága, sikeréhsége és győzni akarása jellemzi,de nem áll tőlünk távol a humor (vagy inkább mi állunk közel hozzá), a jókedv és az egymás iránti figyelmesség  sem. Az elkövetkező napokban, hetekben egymásra hagyatkozván, bízunk és bízni fogunk a másik tudásában, tapasztalatában vagy akár érveiben.

Üdvözöl mindenkit a Kneresek csapata!

Mi már O:DA és VI:SSZA vagyunk! :D