A lájkolás művészete

Üdvözöljük a Facebookon! Jelentkezz be, szerezz új ismerősöket, barátkozz, vagy egyszerűen csak böngéssz. Bejelentkezés. Nem te vagy az? A jelszó hibás. Óh a fenébe, megint elírtam...Na bejelentkezés, ah végre. Töltsél már gyerünk, nem igaz, na végre bejött. Egek, már megint kettő a huszonharmadikon értesítés. Kicsi Vok Nem Netfüggő kedveli, hogy kedveled. Majd kedveli, hogy kedveled, hogy a Béla múltkor kedvelte, amit egyszer már kedveltem de aztán újrakedveltem, mert kedvesnek tűnt. Kedvelések vannak a kedvelt oldalak kedvelői között, akik kedvelik az állapotom, amiben kedvelek mindekit, aki annyira kedvel, hogy mindig kedvel, pedig nem is tud kedvelni, mert kedvetlen, de ettől még működik a kedvelés amivel kedvel ésss...áhh hagyjuk, elment tőle a kedvem.

Miért is lájkolunk, vagy éppen miért nem lájkolunk mikor tudjuk, hogy a lájkok nem érnek semmit. Vagy talán mégis? Számít az valamit, hogy valami alatt feltűnik a nevem, hogy kedvelem. Talán...Talán lelki megnyugvást ad, hogy lájkolom x eseményét. Talán tiszteletet is kifejezhetünk vele. Sokkal inkább a visszakapott lájkokért csináljuk szerintem. Hiszen 'az agyunk imádja mikor imádják, főleg akkor, amikor nem érti, hogy miért'. Mindez tudományosan bizonyított brit kutatók szerint, mert...hagyjuk, nem akarom unalmassá tenni kutatási eredményekkel ezt a blogot. Lényeg a lényeg, örülünk, ha lájkolnak minket, és mivel tudjuk, hogy örülünk, ha lájkolnak minket, lájkolunk másokat, hogy örüljenek, hogy lájkolják őket. Igazából szeretem a lájkokat. Hogy miért? Nem tudom..'90 ember kedveli a profilképed' Sikeresebb leszek tőle az életben? Nem. Jobban tudok vizsgázni tőle? Nem. Magasabb lesz a fizetésem? Nem. Jól esik? Igen. De miért? Nem tudom...de sejtem.

Franz Kafka óta téma a nagy elidegenedés társadalmunkban. Sokan mondják, hogy ugyan már, özön ismerősöm van. Jó, de hol? A Facebookon. Na de tartom velük rendszeresen a kapcsolatot. Jó, de hol? A Facebookon..Magyarul kevés az emberi, real life kapcsolatunk, amit szerintem tudat alatt érzünk is, ezért örülünk annyira, ha 90 ember lájkol minket, magyarul 90-nek tetszik, amit csinálunk, ahogyan kinézünk stb. Csak azt felejtjük el mondani a tudatalattiknak, hogy a kedvelőknek ez csupán egy kattintásba telik. Gondoljunk csak bele. Kattintani valamire, mert tetszik, és odamenni valakihez és elmondani neki, hogy tetszik, amit csinál nem ugyanaz. Még..Egyszerűen elveszünk a lájkok tengerében. Mennyivel több élőbeszédbeli konverzió lenne, ha ugyanannyit társalognánk, mint amennyit lájkolunk. Akkor meg lehet, hogy a szavak nem érnének semmi. Bár "a szó elszáll, az írás megmarad", azért a szó mégis csak hatásosabb, mint a lájk. Modernre lefordítva, "a lájk elvész, a szó elszáll, az írás megmarad". Vajon hol van ennek a vége? Fellázadnak-e egyszer a lájkok? Belájkolnak minket? Lelájkolják az életünket? Átlájkolják a hatalmat?
Végére pedig egy kis poén, akinek tetszett, ne lájkolja, mondjuk ezt amúgy sem lehet..még.

Benji