Hoppá, blogolok...

Üdv a Kneresek blog olvasóinak! Nem tudom, ki hogy knerült erre a blogra és mit kneres itt, de senkit nem küldünk  el azzal, hogy nincs itt semmi kneresnivalója. Elknerülhetetlennek látom, hogy a csapatról beszéljek, hiszen ők maguk knerülik a feltűnést, így tőlük nem tud meg senki többet magukról.
Akkor az elejéről... Minden Minarik Edével kezdődött, aki ugye azt mondta: "Kell egy csapat!" Persze ez régen volt, de rég jött össze a kneresek gárdája is. Egy kitűnő szellemi sport - vagy inkább társasjáték - kapcsán kezdtünk el együtt dolgozni. Persze - mivel én vagyok a tanáááár, minden titkok tudója és közvetítője - a suliból ismerem a  srácokat. Peeersze, tanítom is mindegyikőjüket, bár gyakran érzem, hogy ez nem is így van: ők tanítanak engem.
Hátezígyhogy?!?!?!?
Elmagyarázom. A disputa a gondolkodás művészete. Megtanít arra, hogy mindenről, amiről ítéletet alkotok, kezdjek el rögtön másképpen is gondolkodni. Keressek új nézőpontot, tanuljak meg más helyzetébe és szándékába bújni, hogy megértsem a motivációját. Nos, a fiúk ebben nagyon jók. Amikor én már megnyugszom, hogy minden oldalról körbejártunk egy problémát - most például az eszmék szerepét az emberiség történetében Az ember tragédiája alapján - akkor jönnek ők, rávilágítanak a rendszerem hibáira, továbbgondolják a gondolnivalót, én meg örülök, hogy érdemes volt felkelni, ma is tanultam valamit. No, szóval így hogy.
Ők tehát a Kneresek. Benji, akinek filmesnek kellene lennie, de informatikus lesz. Aztán majd remélem filmes. Hihetetlenül jól lát dolgokat, ha megakadunk, mindig van egy továbblendítő ötlete, fényképez, filmez, vitázik és még száz dolgot csinál nagyjából egy időben. Tibi, aki teljesen higgadtan képes reagálni bármilyen kérdésre, mindig van válasza, eszméletlen szerepjátékos - és mérnök lesz, ha minden jól megy. Viktor észrevesz apróságokat is, amiket más nem lát meg, és mindig van egy jó tippje. Zsiga, hogy Szilszakállt idézzem:"Egy kicsit hamari...". De ez kezd elmúlni. Ő gyorsan kimondja, ha valamit jó megoldásnak vél - tágan értelmezi Ockham borotváját. Ezért vannak ott a többiek, mint például Balázs, aki "másodállásban" vadász, és akit sportbalesete óta - két napja - csak Oidipusznak (Dagadtlábúnak) hívunk, akik még Zsigában is képesek kétségeket éleszteni a saját határozott véleményével szemben.
Hát ők. És én. De inkább csak ők.
És ha a demokráciáról beszélhetünk, ott kell lennünk mindenütt. A disputa is erre nevel: a demokratikus gondolkodásra, az empátiára, az elfogadásra. Megmutatja a hibákat, és megtanít javítani azokon.
Ezért van itt a csapat: belemélyedni ebbe az izgalmas témába, és nem utolsó sorban játszani egy jót.
Hát ezt kneressük mi a játékban... El sem knergethetnek bennünket...