Kneresünk egy társadalmi ügyet...

Nohát, ezt a feladatot már ránk írták a szervezők!
"Kneressetek környezetetekben egy olyan „társadalmi ügyet”, amelyhez közötök van/lehet, és amit önkéntes munkával meg is tudtok oldani. Hogy ez mi legyen, nektek kell eldöntenetek, persze szóljon minél nagyobbat!"
Jó, jó, lehet, hogy az első szóban nincs "n", de mi már mindenütt belehalljuk.
A csapat szépen zárta az első fordulót. Elkészült - rengeteg nevetés árán - a kisfilmünk, ami - annak, aki még nem látta volna - itt megtekinthető. A www.teddoda.hu oldalon pedig mindenki megnézheti a többi csapatét is. Igazán jó kis társaságba keveredtünk, ötletben, kreativitásban nem lesz hiány... Persze a számunkra oly kedves knertészek csapat munkáját ajánljuk mindenki szíves figyelmébe elsősorban, büszkék vagyunk rájuk.
És akkor itt az új feladat: az önkéntesség. 
Az önkéntesség komoly dolog. Nem lehet csak úgy nekiesni. Pedig nekünk csak két hetünk van a feladat megvalósítására, sőt inkább csak másfél, hiszen jön az őszi szünet, és érthető módon néhányan már családi programot szerveztek maguknak. És még becsúszik Benji nyelvvizsgája és Balázs angol érettségije is. Szóval az a tempó, amit mi szeretünk - fontoljuk meg jól, és a lehető legjobb döntést hozzuk - most egy kicsit felpörög. Vannak jó ötleteink, de nehéz kiválasztani azt az ügyet, amiben igazán hasznosan tudunk föllépni, nem erőltetjük rá magunkat senkire, nem érzi senki úgy - még mi sem - hogy ez a történet csak egy versenyről szól, kampányszerű, letudjuk és megyünk tovább, csak a feladat legyen kipipálva. Pedig én a feladatkiírás "persze szóljon minél nagyobbat!" felszólításában egy kicsit ezt érzem: figyeljen mindenki arra, hogy mi most jól kiönkénteskedtük magunkat. 
Szerintem az önkéntes munka akkor jó, akkor működik jól, ha nem szól nagyot, hanem természetes és észrevétlen. Nem tűzöm a zászlómra azt, akinek segítek, aki megengedi, hogy segítsek neki. 
Így a kneresek előtt komoly feladat áll: segíteni úgy, hogy az hasznos legyen, elérni azt, hogy ez ne csak kampányszerű, egyszeri alkalom legyen, hanem olyan dolgot találjunk, ahol a segítség folyamatos lehet - és észrevétlenül készítsünk egy olyan dokumentációt, ami "nagyot szól", de nem sérti azokat, akik elfogadták a segítséget, mégis meggyőzi a zsűrinket, hogy amit tettünk, valóban fontos volt...
Kedves Olvasó, aki most idelátogattál, segíts nekünk!
Ha tudsz a környezetünkben olyan égető társadalmi ügyet, amin a mi kis csapatunk - öt erős fiú és jómagam - kicsit is tud segíteni, kérlek, írj nekünk a facebook-oldalunkra, minél hamarabb, és ha tudjuk, felvesszük a kapcsolatot az illetékessel. 

(Miközben írok, jönnek az ötletek... de nem baj, az a jó, ha tudomásunk van a problémákról, mert lehet, hogy nem is vesszük észre azokat...)
Mára ennyi... Köszönöm a csapatom  eddigi kitartását, lelkesedését és kreativitását!
Tanár úr