Kneresek

A játékról...
Játszani csak okosan szépen, ahogy a csillag megy az égen.... Nos, ebben a lágyan plagizált idézetben több dolog is sántít... Szegény József Attila, ha tudná, nem biztos, hogy nem lenne szeles, hogy így szabadon forgatják (ki) a szavait...
De vissza a játékra: csapatunk néhány tagja - szolidaritásból, a kölcsönkenyér visszaadásából, kíváncsiságból, és persze barátságból - részt vett a Knertészek játszóházában, amit a Roma Közösségi Házban szerveztek múlt vasárnap. Szenzációs önkénteskedés volt, mondhatom! A kezdetben kicsit félénk, de aztán felszabadultan játszó gyerekek - kicsik és nagyok - látványa feledhetetlen élmény volt.
Ahogy az egészen picik rajzoltak, majd az elkészült műveket nekiajándékozták a Knertészeknek, vagy ahogy a kamasz fiúk a felnőttek komolyságával ültek le Ki nevet a végén?-t játszani... Vagy mikor hívták a felnőtteket is egy-egy játékba, de ők zavartan elutasították, mondván: az a gyerekek dolga...
Pedig nem. Nem szabad, hogy a játékos ember, a homo ludens kivesszen belőlünk. Annál is inkább, mert ha képesek vagyunk felnőtt fejjel játszani, akkor egy kicsit gyerekek maradunk, és részesei leszünk gyerekeink világának. Megtanulunk újra gyerekként örülni, miközben megtanítjuk gyerekeinket együttműködni, szabályokat betartani, ha együtt készítünk játékot, akkor szabályokat alkotni, és persze megtanítjuk őket veszíteni is.
De a játék elvesztése is csak akkor elfogadható, ha mindenki a szabályoknak megfelelően játszott. Játék közben, visszafelé nincs szabálymódosítás - mint ahogy törvényeket sem hozunk visszamenőleg.
S ez csak egy pici szelete annak a rengeteg dolognak, amit játék közben tanulunk.
Vannak kedvenc játékaim, hiszen van élet a dispután túl is, bár mindegyik játékban megtalálom a disputa elemeit - mert meg kell győznöm valamiről a játékostársaimat.
A legnagyobb kedvenc a Catan telepesei. Sok éve játsszuk már hosszú téli napokon a kandalló mellett a földön hasalva,  miközben odakinn fúj a hó...
Ébresztő! Évek óta nem volt egy rendes havazás!
Na jó, de a többi, a kandalló, a hasalás meg a tél, igazak.
Ha valakinek vannak játszótársai - barátok, család - akikkel  szívesen eltölt négy-öt órát társasozással,  az vágjon bele! Nem fog csalódni!
De ugyanilyen jó játék a Carcassone vagy az Alhambra is. Én a Candamirt is szeretem. Főleg, mikor a játékostársaim megitatnak Brigitta italával...
Aki kártyázni szeret, annak egy Solo- vagy Uno-parti kihagyhatatlan. Ám az én kedvenc stratégiai kártyajátékom mégis a Vigyáz(z)6, avagy Ki lesz az Ökör-kör elnöke. Ez egy igazi stratégiai kártyajáték, és még nagyon vicces is.
És ha valaki baráti társasággal igazán jókat akar nevetni, akkor elkezdenek cipőset játszani (mi poharakkal szoktuk), és garantáltan fájni fog az oldaluk a nevetéstől... (a szabály megtalálható itt az 58-59. oldalon)
Jó játékot mindenkinek!
És jó8!